Hamvazószerda, a Nagyböjt kezdete

A nagyböjti idő hamvazószerdától nagycsütörtök estig, a szentmise megkezdéséig tart. Nagyböjt kezdetétől a húsvéti virrasztásig nem mondunk ALLELUJÁT. (Egyházi év szabályai 27,28) Két főünnepet tartunk meg ebben az időszakban: március 19-ét (Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese) és március 25-ét (Urunk születésének hírüladása - Gyümölcsoltó Boldogasszony). Nagyböjt alatt ezt a két főünnepet és Nagyböjt 4. vasárnapját kivéve az oltárt sem díszíti virág, a hangszerek is csak az énekek kíséretére vannak engedélyezve.

Már a níceai zsinat 325-ben általános gyakorlatként említi a Húsvét előtti 40 napos böjtöt. A negyvenes szám emlékeztet a negyven éves pusztai vándorlásra, Mózes negyvennapos Sínai-hegyi tartózkodására, Jézus negyvennapos böjtjére. A vasárnapokat leszámítva a Szent Negyvennapot (a Nagyböjtöt) Hamvazószerdán kezdték.

A nagyböjt idején a hívek sokféle liturgikus szellemmel eltöltött ájtatosságot végeznek (pl. zsolozsma, keresztúti ájtatosság, nagyböjti lelkigyakorlat, húsvéti gyónás, önmegtagadások, a szolgáló szeretet cselekedetei), ezek segítségével könnyebben hangolódnak a húsvéti misztériumok átélésére.

Mivel a régi böjti gyakorlat a Nagyböjt idején teljes hústilalmat írt elő a híveknek, ezért a Hamvazószerda előtti keddet a népnyelv Húshagyókedd-nek, a Feltámadás ünnepét pedig Húsvét-nak (= húsnak ismételt vétele) nevezte el. Ma a szigorú böjt csak Hamvazószerdán és Nagypénteken kötelező.

Ezen a napon és a rákövetkező vasárnapon a hívek homlokát az előző év virágvasárnapján szentelt barka hamujával hintik meg (vagy kis kereszt alakú hamujellel jelölik meg). A hamvazó pap közben figyelmeztet: "Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!." A hamu az elmúlás természetes jelképe.